Parajdról
Nyugat felol jövet Parajd Hargita megye kapuja. Itt a völgy méginkább elszukül, a hegyek egészen közel merészkednek. Itt a táj valóságos paradicsoma azoknak, akiknek természetszeretete nem zsugorodik a tovasuhanó gépkocsikból, buszokból való futólagos bámészkodásra.
Parajd a legnagyobb községközpont Hargita megyében. Hozzá tartozik Alsósófalva, Felsosófalva és a mintegy 140 lelket számláló Békástanya. Az összlakosság száma kb. 7250, a községközpontban hozzávetolegesen 4000 ember él. Parajd központjában található az a hármas útelágazás, ahonnan északi irányban a Bucsin-hegységen át 51 kilométerre van Gyergyószentmiklós, délkeleti irányban, Korondon át, 38 kilométer megtétele után érheto el Székelyudvarhely. A kis medencét északon, keleten és délkeleten a Görgényi-havasok karéja övezi, délnyugaton pedig a sikódi plató Harom oldala.
Ha figyelembe vesszük, hogy a régi erdélyi falvak elso írásos dokumentumai többnyire 1100 és 1334 között datálódtak, akkor Parajd nem tartozik a "régiek" közé, eloszor 1564-ben említik az oklevelek. Sófalva említése 1493-ból való. A Parajd helységnév a "paraj" szó -d kicsinyíto képzos alakja, mint megannyi társa a Kis-Küküllo medencéjében, és a Kárpát-medence egész területén. Ezek szerint a név "füves területecskét", "legelocskét" jelent.
Ezt a legelocskét északról a Kis-Küküllo és mellékfolyói, patakai szelik át. Maga a Kis-Küküllo a Gyergyó felé vezeto út 8-as kilométerénél születik a két foágból (Kis-ág és Nagy-ág). Az itt található háromszöget Kétág orrának nevezi a parajdi ember. Itt állott egykoron Áprily Lajos boronaháza - a költo kedves nyári lakhelye -, melytol a világháború okozta kényszerhelyzetben szakadt el véglegesen... A Halál-patak, a Kis- és Nagy-Káli pataka, a Lázár-kútja: mind a Kis-ág bal oldali mellékfolyócskái. Mindezek a Mezohavas és a Bucsin oldalaiban erednek. A Kis-Küküllo legnagyobb, 22 kilóméteres mellékága a Korond pataka, ami a Harom alatt ömlik a folyóba.
A bovizu hegyi patakok, meredek sziklák, csodálatos erdorengetegek által övezett "fiatal" Parajd mellett létezik egy "os Parajd" emléke is, ami feltehetoen a Rapsonné váránál foglalkoztatott katonai helyorség polgári népelemének lakóhelye lehetett egykoron. A "régi" Parajd látta volna el emberanyaggal, élelemmel a vár helyorségét. És ez a vár még megvolt, muködött, amikor már két kis település - Bábirkó és Görgényalja - önálló életet kezdett a mai Parajd helyén. A ma is meglévo falurészeknek a zsúfolt telkei, zsákutcás településformái jellegzetes lovas nomád szálláshelyre emlékeztetnek, akárcsak a kézdivásárhelyi udvarterek. Idok során ezek a szálláshelyek egyesültek, majd a sóbánya környékével és a Nádasfo utcával együtt a mai Parajd részei lettek.
Parajd - mint fogalom - a köztudatban szorosan összefonódott a sóval, s mindazzal ami ide kapcsolódik. Mindamellett Parajd kialakulását, helyzetét teljességgel a sóval magyarázni túlzás lenne. Ha a sóbánya fogalkoztatottságát vesszük figyelembe, egészen 1958 - 59-ig a sóvágók száma még a százat sem érte el, és ennek is csupán 10-15%-a volt parajdi. Többnyire sófalviak dolgoztak itt, a bánya tulajdonjoga is sokáig az övék volt. A bivalytenyésztés sem véletlenül lett Sófalván oly általános, a víz betörése ellen védekezve, ennek az állatnak a bore hosszú ideig nélkülözhetetlen volt a sókitermelésben és a sóállag megorzésében. Sokkal nagyobb foglalkoztatottság mutatható ki a fakitermelés és a feldolgozás területén, a parajdi gyufagyár már a múlt század közepétol 200 alkalmazottal muködött. A körfurészek több évszázados múltra tekintenek vissza Parajdon. Ezenkívül a parajdi ember megmuvelte a földet, állatokat tartott. A múlt századtól kezdve sok bevándorló is megtelepedett Parajdon. Az itt égetett faszén, deszka, hajófa egészen Franciaországig, Angliáig eljutott. 1944 május 4-ig a helyi zsidóság volt Parajdon a pezsgo kereskedelmi élet elomozdítója. Az örmények utódai csak nemrég, a közelmúltban haltak ki a községben.
Nem alap nélkül remélheto, hogy Parajd - a szépséges Sóvidék - vonzóereje méginkább fokozódik az elkövetkezendo idokben. Aki itt egyszer megpihenhetett, a természet áldásaiban részesülhetett, a helybeliek vendégszeretetét élvezhette - életre szóló élményekkel gazdagodott. Ide visszatérni: élteto öröm.
Csiki Zoltán